fbpx

…hogy miért csinálom?

Nem tudok elvonatkoztatni attól a megszállottságomtól, hogy mindent tudni akarjak magamról. Minden poklot, és szárnyalást. Elhittem (vagy már ezzel a hittel születtem), hogy az emberek sokkal többre képesek annál, mint ami elsőre látszik. A mozgáson/táncon keresztül mindez szépen lassan ki is derül :).

Az évek során felfedeztem magamban, és másokban is a vissza vissza térő működési mintákat. Volt már olyan hogy anyádat (apádat, nagyszülődet, stb.) hallottad a saját szádból? Ugye volt? Mintha csak anyád reagált volna. Nekem is volt. Hát ekkor vetődött fel bennem a kérdés: ez én vagyok vagy anyukám?

Ki egyáltalán az “én”? A testem? A gondolkozásmódom? A szerepem, “én a táncoslány”. Vagy Reni aki kis törékeny.? Hát egyik sem….és mindegyik 🙂

Én ebben találtam meg az önismereti utam. Nap mint nap egy új részem válik elérhetővé, tisztává. A mozgás általi tapasztalás annyira szép, rögtön testhez, hangulathoz, érzelemhez, gondolathoz, érzethez, stb kötődik. Újra és újra meg kell lépned önmagad. Ez nehéz…de ez is a legjobb dolog az egészben. Mindenképp előre visz. Beletesz a testedbe, kirángat a fejedből, kreatívvá tesz, megéled az érzéseidet/érzelmeidet, ráébredsz önmagadra és nem utolsó sorban felszabadítja a benned lévő gátakat. Hogy könnyű…sose mondom. Nem is fogom. De hogy megéri e? Na ez a lényeg! Mi értelme az életnek ha nem a fejlődés? És ezt értsd úgy ahogy szeretnéd! Fejlődésed része hogy gyereket vállalsz akkor az, ha egy új autó megvétele akkor az, ha mostantól kiállsz magadért akkor az…kinek mi. A lényeg hogy tudd mit csinálsz, megértsd hogy miért csinálod. Figyelj, éld át, tudatosítsd!

Hántsd le magadról a felesleget! Felesleges a kishitűség, ami egy gyermek konklúziója az őt ért szituációra. Vagy a “nem vagyok elég jó”. Ez nem kell, nincs rá szükséged. Csak egy akadály, ami ha táplálod (vagy nem oldod) akkor veled marad, megkövesedik, nehezedik. Ezeket mind oldani lehet. Nem kell hogy táncnak hívjuk, hívjuk mozgásnak. Ezzel mindig lehet oldani, ha tudatosan vagyunk benne a mozdulatunkban. Ha figyelünk magunkra.

 

Én odamentem anyukámhoz 4 évesen, hogy vigyen el táncolni, mert én balerina leszek. Onnantól kezdve a tánc mindig az eszközöm volt. Felfedezés. Felfedeztem a testem, az elmém, és a lelkiségem. Megélhettem rajta keresztül önmagam. Sok nehézséggel találkoztam, de belekerültem a testembe, kitöltöttem azt a teljes lényemmel, és éltem, sugároztam. Legalábbis addig ameddig táncoltam. Addig ameddig figyeltem. Addig ameddig nem megérkezni akartam, csak megélni.

Szeretném ezt átadni annak, aki nyitott rá. Nem érdekes a háttered, nem érdekes a múltad, a nemed, a korod csak egy számít: készen vagy e arra, hogy tegyél magadért? Engem csak ez érdekel. Ha ez megvan, akkor mindent megosztok veled amit csak tudok, hogy közelebb kerülj az igazi énedhez.

Azért csinálom, mert saját tapasztalatból tudom, és a tanítványokból látom, hogy mennyit segít a mozgás mindebbe. Hogy törik össze az illúzió és kerül helyére a tartalom. Miként oldódnak emberek, hogy változik az életük, ők maguk, hogy tűnik el a személyiségük, repednek meg az elméjük falai, hullanak le a szerepeik, és találják meg újra tiszta “mesztelen” önmagukat.

 

Ha változást szeretnél az életedben, azt a változ(tat)ást magadban kell kezdened… A tánc egy eszköz. Egy jó eszköz.

 

Írta:
Mozdulj a lelkedből